Argentin dog

Ez az Argentínából származó kutyafajta egy igen alaposan átgondoltan „összerakott" kutya. Körülbelül tíz fajtát kevertek össze annak érdekében, hogy egy tökéletes vadászkutyát hozzanak létre a nagyvadak elejtésére. Ezek közül a három legfontosabb talán a cordobai masztiff (erő és testfelépítés), a bullterrier (játékosság és tanulékonyság) és a pireneusi masztiff (szín és a mérsékelt időjárásnak való ellenállás), de ezek mellett még sok más fajtát is felhasználtak, mint pl. pointert, bordeuax-i dogot, ír farkaskutyát, német dogot. Tökéletes puma-, jaguár- és vaddisznóvadászként tartják számon, hiszen atletikus, de hatalmas teste képessé teszi a nála nagyobb termetű vadak leterítésére is. Nagytermetű kutya, szőre rövid és durva, színe fehér, esetenként egy-két fekete folttal. Energikus, vidám természetű, a családjához nagyon ragaszkodó, szereti a gyerekeket, azonban -megfelelő fiatalkori szocializáció nélkül- más kutyákkal meglehetősen agresszív. Igen intelligens fajta, egy tapasztaltabb, karizmatikus gazda csodákat művelhet vele. Kiváló munkakutya válhat belőle, különféle felhasználási területei egyre csak szélesednek. Amerikában egyre elterjedtebb nyomkereső-, kábítószerkereső- és rendőrkutyaként, míg Argentínában ma is az eredeti feladatkörében használják.

 

Bull terrier

Aki látott már német juhászt dolgozni és elhatározta, hogy egy hasonló temperamentumú kutyát választ, annak nem való bullterrier. Ez a kutya sokkal több annál, mintsem hogy végrehajtsa a gazda által kiadott parancsokat csupán az ,,okos vagy" elismerésért. Ez a fajta olyan gazdát igényel, akinek rengeteg türelme van (akkor sem mond le dolgok megtanításáról, ha már másfél-két éve nem sikerül), következetes (nincs ,,na jó most az egyszer"). Másrészről igen könnyen tanul, nagyon gyors felfogású, aktív, azonban a szélsőségeket nem igazán kedveli (nagy melegben inkább az árnyék, mintsem a gazda társaságát keresi, a mínuszok idején pedig ne várjuk el tőle, hogy túl sokáig helyben marad). Semelyik másik fajtához nem hasonlítható, hiszen olyan összetett lélek, amilyen csak egy terrier lehet. Előfordul, hogy megsértődik, van olyan is mikor felhergeli magát (noha soha nem válik veszélyessé), ugyanakkor még soha nem láttam ennyire bújós kutyát (mindig keresi gazdája ölét, amibe ha beleveti magát képes órákon át szunyókálni). Azért sem vethető össze a juhászkutyák többségével, mert nem teljesíti feltétel nélkül gazdája kívánságát, ha nem látja belőle saját hasznát. Ezért mindig kell valami motiváló eszköz (habár ez minden kutyánál javasolt). Játékosságával általában nincs probléma, az apportkészségével azért akad némi, ugyanis szívesen megfogja a tárgyakat, csak a gazdának nem mindig hajlandó visszavinni. Aki esetleg agilityhez keres kutyát, annak erősen tudom ajánlani a bullterriert, mert imádja az akadályokat bevenni, hatalmasakat képes ugrani és a gyorsasága sem utolsó.

 

Francia bulldog

A francia bulldog igen korán kedvenccé avanzsált, és ezen státusa csak erősödött az idők folyamán. Ez teljességgel érthető is, hiszen igen eredeti, bár egyesek szerint korántsem előnyös külsejéhez rendkívül kellemes jellem társul, ami többnyire a fajta mellé állítja az optikai valóság hatására elbizonytalanodókat.

A csöppnyi bulldog első és egyik legmarkánsabb szexepilje a tekintélyes távolságon átívelő fülei közé ékelődött bulldogábrázata, vagy inkább arca. Különösen kifejező mimikával rendelkezik. Hol bölcsen elgondolkozó, hol búbánatos, legtöbbször azonban vidáman nevető arckifejezése az aktuális érzelmi állapotának megfelelően barázdákba rendeződő ráncoknak, a jelentőségteljes fülmozgatásnak és a mesterien hatásvadász módon adagolt szusszantásoknak köszönhető. Persze a fizika és saját teste korlátait nem tudja túlszárnyalni, ezért aktív, sportos életmódot folytató emberek számára nem lesz ideális partner, noha lelkesedése, bulldogos elszántsága és önérzete időnként pótolja alkatbeli hiányosságait. Mindemellett kényelemszerető mivolta hamar megmutatkozik, egy kanapé vagy párna közelében. Ilyenkor rekordsebességgel megtalálja a számára legmegfelelőbb pihenőalkalmatosságot, ahol aztán hosszasan lustálkodva elmélkedik az élet dolgain...

Világnézete játssz és szeress! Szeretteihez sziklaszilárdan ragaszkodó, végtelenül családcentrikus kis jószág, mindig kapható némi bolondozásra, mókára. A gyermekeket kifejezetten kedveli, és abban a szerencsés helyzetben van, hogy masszív felépítése miatt a gyűrődést jól viseli, hisz még a legvásottabb lurkók is előbb tesznek kárt egy kugligolyóban, mint benne.

Éberségét semmi sem kerülheti el (kivéve persze, ha nem pont a díványon húzza a lóbőrt), és az idegent a rá jellemző lelkesedéssel jelzi, ami azonban inkább barátkozásra való invitálás, mint komoly házőrzési szándék. Az aprócska bulldog alapvetően barátságos természete nemcsak az emberekre terjed ki. A környezetében fellelhető összes élőlénnyel szemben jóindulatúan viselkedik, gyökereit tekintve nem kifejezetten kertbe való eb, s bár jó néven veszi, ha lehetősége van naponta egy kis hancúrozásra a szabadban, alaphelyzetből mégis vérbeli lakáskutya.

A legtöbb francia bulldog egyéniségéből fakadóan nagyszerűen megállja a helyét a „stand up comedy" műfajában, és egész estét betöltő showműsorral képes szórakoztatni szeretteit. Eredendően nem a kutyaiskolák sztárja, mivel többre becsüli a született tehetségből fakadó bolondozást, mint a feladatok parancsra történő precíz végrehajtását. Ezzel együtt léteznek engedelmes szintig jutó, vagy agilityző francia bulldogok is, de nyugodtan állíthatjuk, ők azok a kivételek, akik erősítik azt a bizonyos szabályt...

Szokás a bulldogokat (elsősorban az angol bulldogot, de a franciát is) úgymond „állatorvosi lóként", mintegy anatómiai torzszülöttként emlegetni, mondván: „lám, mire képes az ember, ha saját kénye-kedve szerint beleavatkozik a természetbe".

A francia bulldog szinte állandóan hallható szuszogása fajtajellegzetesség, de a gyűrt archoz olykor túl szűk orrnyílások társulnak, melyek nehézlégzéshez, hortyogáshoz, szörcsögéshez vezetnek. Noha ennek köszönhetően egynémely francia bulldog lendkerekes autóhoz hasonló, berregő hang kiadására képes, az ezáltal keltett állandó derültség azonban nem feltétlenül teszi könnyebbé számára a lélegzetvételt. Ugyancsak jelentős méretű kobakja, valamint rövid, keskeny törzse miatt a fajta jellemzően nehezen ellő: a szukák közel 90%-a császármetszéssel hozza világra utódait.

Amennyiben a kicsiny bulldog egészséges szülők gyermekeként látja meg a napvilágot, nem kell fülkupírozási vagy farokkurtítási tortúrákon túlesnie, ugyanis „radarja" körülbelül négy hetes korától mindenféle mesterséges beavatkozás nélkül is „vételi pozícióba emelkedik", farka pedig „gyárilag" rövidre szabott.

 

Német dog - a kutyák Apollója

Nézzük először a fajta nevét, hogy mit is takar a „Német dog" elnevezés. Származását vitatják, van, aki a kutyát német dog néven ismeri és van, aki dán dog néven nevezi. Mindkét név alatt ugyanazt a fajtát értjük. Az FCI (Nemzetközi Kinológiai Szövetség) álláspontja szerint, hivatalosan a „németeké" a dog, de angolul mégis a GREAT DANE (NAGY DÁN) elnevezés terjedt el. Kitenyésztésének, nemesítésének fő célja a medvevadászatra való alkalmasság volt. Nagy teste ellenére egy jámbor, érzékeny kutya. Nagyon könnyen kezelhető és gyorsan tanuló fajta. Hatalmas lelke van, igyekszik mindig a gazda kedvében járni. Kissé makacs, ha épp nincs kedve dolgozni, akkor bizony bármit tehetünk vele, maximum annyit érhetünk el, hogy megbántjuk. Ilyenkor ki kell engesztelni a kutyát, mert tudja, hogy vele most rosszat tettek. Jámborsága ellenére, nagyon jó házőrző. Idegenekkel szemben tartózkodó, rájuk ugat, morog. Viszont ha a gazdája beenged valakit, akkor máris tudja, hogy barát. Tekintélyét azonban főleg nagy testével vívja ki, nem szükséges morognia ahhoz, hogy komolyan vegyék. Hatalmas termete miatt sajnos nem élnek sokáig, átlag életkoruk csupán 8-10 év. Nevelésénél -mint minden más fajtánál- nagyon sok türelemre van szükség, itt azonban egy akadályozó tényező lehet még a kutya nagy ereje, ami -főleg eleinte- erős, biztos kezet igényel. Sima szőrzete miatt meleg kutyaházat követel. Természetesen nyáron is figyelnünk kell a magas hőmérséklet miatt, ilyenkor biztosítsunk neki egy olyan árnyékos helyet, ahol nyugodtan hűsölhet. Foglalkozzunk vele sokat, beszéljünk hozzá, kezeljük családtagként és egy igazi társra lelünk benne! Ő az a fajta, aki csak annyit mozog, amennyit a gazdi. Bamba nézésével, megjelenésével, a gazda iránti tiszteletével és szeretetével belopja magát az emberek szívébe.

 

Német juhászkutya

A német juhászkutya Németországból származó nagytestű kutyafajta. Okos, kedves, játékos kutya, és mindemellett hűséges társ. Gyakran alkalmazzák nyomozó-, mentő és vakvezetőkutyaként, de ideális háziállat lehet egy családnak is, mert remekül megérteti magát a gyerekekkel.

Eredete:

Ahogy azt a neve is mutatja, a fajta Németországból származik. Az ónémet juhászkutyából és különböző pásztorkutyákból tenyésztették ki. Végleges, mai formáját az [[1800]]-as évek körül érte el. Eredetileg a neve ''Deutscher Schäferhund''.

A tenyésztők főleg a szépségre törekedtek, azt akarták elérni, hogy a juhászkutya leginkább hasonlítson a [[farkas]]hoz. Ilyen kutyák főleg két helyen voltak találhatóak, ez a két tartomány [[Türingia]] és [[Württemberg]]. A német juhászkutya "atyja" Max von Stephanitz ([[1864]]-[[1936]]) lovaskapitány volt, aki szinte az életét tette fel a kutyákra. Egy kutyakiállításon látta meg a ''Hektor Linksrhein'' nevű kutyát, melyet átkeresztelt ''Horand von Grafrath''ra. [[1899]]. [[április 22.|április 22]]-én von Stephanitz és barátja, Arthur Meyer megalapították a ''"Verein für Deutsche Schäferhunde"'' [(SV) ~ Német Juhászkutya Egylet]. Három juhász, két gyártulajdonos, egy építész, egy polgármester, egy kocsmáros és egy bíró is csatlakozott hozzájuk, mint társalapítók.

Általános megjelenése:

(Német juhászkutya-portré)

A német juhászkutya egy középnagy és erős kutyafajta. Lehet hosszú- és rövidszőrű. Habár a fekete és a barna szín a leginkább meghatározó, a német juhászkutya számos színben és mintában előfordul, de ezek közül nem mindegyik elfogadott az FCI (Fédération Cynologique Internationale - Nemzetközi Kinológiai Szövetség) által. A két színpáros lehet fekete és vörösesbarna, fekete és vörös, fekete és barna, fekete és ezüst, fekete és krémszínű, fekete és sárgásbarna vagy ezüst és barna

 

Intelligens, mozgékony, kiegyensúlyozott. Szinte mértéktelen a temperamentuma, ennek ellenére engedelmes, figyelmes, elfogulatlan, a feladatokat jókedvűen végzi. Kellemes társ a háznál, imádja a gyermekeket, barátságos a háziállatokhoz. Ideális munkakutya, nagyon nehéz helyettesíteni. A szépségideálokat kergető tenyésztőknek már von Stephanitz is azt válaszolta: "A juhászkutya munkakutya, és maradjon is munkakutya!"

„Vállald értem: tedd biztossá, hogy a juhászkutyám munkakutya maradjon, mert én az életemet tettem rá, hogy ezt a célt elérjem!"

Ügető típusú kutya, a lábait átlósan viszi, a mozgása térölelő. A hátsó lábaival tudjon legalább a test közepéig lépni, a mellső lábai ugyanolyan hosszúak legyenek.

Marmagasság: kan: 62,5 cm., szuka: 57,5 cm., az eltérés mindkét nemnél legfeljebb +/- 2,5 cm. lehet.<br />Fej: a testnagysággal arányos, a marmagasságnak körülbelül 40%-a, nem durva, de nem is túl finom. Az ajkak szárazak, feszesek, jól záródnak.

Fogazat: legyen teljes, egészséges (42 fog, alul 22), ollós harapású.

Fül: középnagy, álló (a kölykök mintegy 6 hónapig, néha tovább is lógatják, vagy befelé hajlítják a fülüket), csúcsban végződő, előre tekintő.

Szem: középnagy, ferde metszésű, mandula formájú, értelmet sugárzó, elevenséget, magabiztosságot fejezzen ki. A szem színe harmonizáljon a kutya szőrzetével.

Nyak: erősen izmolt, lebernyege nincs, a törzzsel nyugalmi állapotban mintegy 45 fokos szöget zár be, izgalmi állapotban felemelkedik, ügetés közben pedig leereszkedik.

Törzs: a hossza a marmagasságnak mintegy a 110-117%-a. A mellkas mély, nem túl széles. A dongás - hordó alakú - mellkas a mozgást korlátozza, mert a könyök kifordul. A has mérsékelten felhúzódó, a hát és az ágyék fejlett, erős, a mar és a far között nem hosszú. A mar hosszú és magas. Az ágyék izmos, széles. A far hosszú és enyhén, körülbelül 23 fokban csapott.

Farok: dús szőrzetű, legalább a csánkig ér, a kutya enyhén begörbítve hordja, izgalomban vagy mozgás közben felemeli, de a hátánál magasabbra a farok soha nem emelkedhet.

Elülső végtagok:a lapocka erős, hosszú, ferde helyzetű (általában 45 fokos), a törzshöz laposan illeszkedik, a könyök nem kiálló. Az alkar egyenes, a lábközép feszes, nem meredek, nem is laza.Hátulsó végtagok: a combcsont és a lábszár oldalnézetben mintegy 120 fokot zár be, a comb erősen izmolt, a csánk - ugróízület - erős, feszes, a lábközép erős.

Mancs: kerekded, rövid, jól zárt, a talppárna nagyon kemény, rugalmas, a karom rövid, erős, sötét színű. A farkaskörmöket a néhány napos kölyöknél már el kell távolítani.

Színezet: leggyakoribb a fekete hát, cser barna alapszín fekete nyereggel vagy aranysárgától a szürkéig terjedő rajzolatokkal, egyszerű szürke (ordas), ordas alapszín világos vagy barna jegyekkel (angolszász nyelvterületen: sable),egyszínű fekete, ez utóbbi nagyon ritka, egyszínű fehér, ez főleg az Egyesült Államokban és Kanadában gyakori.

Szőrzet: sima, félhosszú szőrzet ("Stockhaar"): a fedőszőr durva, tömör, a szőrszálak szorosan simulóak. Sima, hosszú szőrzet ("Lang-stockhaar"):az egyenes szálak hosszabbak, ez a szőrzet az időjárással szemben nem olyan ellenálló, mint a félhosszú szőrzet. Hosszú szőrzet ("Langhaar"): aljszőrzet többnyire nincs, az időjárással szemben nem ellenálló, Magyarországon az ilyen szőrzetű kutya nem tenyészthető.

Testsúly: 35-43 kg.

Oldal: Fajta leírások
Őrzővédő, Munka és Harci kutyák - © 2008 - 2024 - orzovedo-eb.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat